28/szeptember/2021

„Nem cuki, hanem ciki.” 

Egy néhány évvel ezelőtti cikkben fogalmaztak így a lufikkal kapcsolatban a gyermekek között terjedő attitűdöt ismertetve. Az írásból kiderült, hogy az angliai partvidék élővilágát súlyosan károsító, környezetszennyező lufikat már nem is a kicsik kérték. Ők, ha beszéltek nekik a felfújt műanyagok által okozott problémákról, megértették azt és azt mondták, hogy nem akarnak többet lufit. A szülőkkel volt a gond. Ők vették meg újra és újra az óriási léggömb-csokrokat, hogy örüljön a gyerek.

 

A lufi persze csak egy jól ismert és jól értelmezhető példa arra, hogy környezetünk sokszor emlegetett védelme hol kezdődik.

Fenntarthatóság, ökológiai lábnyom, klímaváltozás – sokszor emlegetett szavak, amelyek azonban akkor kapnak valódi tartalmat, ha alaposan végiggondoljuk, hogy miként jelennek meg a mindennapjainkban.

 

Miközben például a közlekedésben az utóbbi években rendkívül látványosan szorulnak vissza a környezetszennyező dízel járművek és törnek előre az alacsonyabb ökológiai lábnyomot maguk után hagyó elektromos autók, a lakberendezésben és az építészetben a kívülálló számára nem ennyire jól látható a trend.

 

Pedig a törekvések itt is egyértelműek: egyre inkább teret nyer a holisztikus megközelítés, amelynek keretében egyszerre kapnak hangsúlyt a tiszta erőforrások, az újrafelhasználás, a társadalmi felelősségvállalás és az emberre gyakorolt hatások. Ezekről később még részletesen is beszélgetünk ma.

 

 

Nézzük, hogy mi okozza a leggyakoribb problémát a gazdasági szereplők esetében? Miért nehéz a szemléletváltás és az annak megfelelő változtatás?

A válasz egyszerű: a vélt és valamikor a jövőben realizálható előnyökkel szemben mindig ott áll a rövid távú haszon. Miközben a cégek marketing és PR részlegei ontják magukból az amúgy komolyan gondolt és jól csengő kifejezéseket, mint például „zöld”, „fenntartható”, „társadalmi felelősségvállalás”, az új szempontoknak való érdemi megfelelés sok macerával és költséggel járhat.

 

A valóság néha azonban drámai gyorsasággal mutatja meg, hogy érdemes újragondolni a bevett eljárásokat. A koronavírus okozta világjárvány alapjaiban változtatta meg például a home office-szal kapcsolatos fenntartásokat. Ez a fejlemény pedig azt eredményezte, hogy a cégek egy jelentős része felülvizsgálja azt a szemléletet, amely szerint hatékony munkát csak nagy irodákban, szabott munkarendben lehet végezni.

 

De az is jól látszott, hogy a mostanihoz hasonló krízis nyomán kártyavárként omolhatnak össze a távol-keleti gyártásra alapozott logisztikai rendszerek.

 

Mindez együtt azt jelenti, hogy kitörési pontokat kell keresni. Ezek persze nem egyik pillanatról a másikra fognak változást jelenteni, de hosszú távú, következetes alkalmazásuk még reményt jelent. Ilyen lépés lehet például a Circular Economy, a körkörös gazdaság létrehozása. Most még persze itt is csak az első lépéseknél tartunk és ne legyen illúziónk, sok termék esetében rendkívül nehéz lesz a váltás, de az új szemlélet már itt is megjelent. Az újrahasználatot, a javítást, az újrahasznosítást helyezzük a középpontba, a hulladékból erőforrás válik. Az európai Bizottság becslése szerint az öko-design és a hulladék megelőzés akár 604 milliárd euró megtakarítást is hozhat az európai üzleti élet számára, ami a forgalom 8% – át teszi ki, egyúttal 2-4%-kal csökkenti az üvegházgázok kibocsátását.

 

Egy másik törekvés a három „R”, a Reduce, Reuse, Recycle, vagyis a csökkentsd, használd újra, hasznosítsd újra elvét helyezi a központba. Egyik sem forradalmi újdonság, de hosszú távú, együttes és következetes alkalmazásukkal mégis sokat tehetünk.

Összefoglalva: a legfontosabbnak azt gondolom, hogy ne egyetlen, kipipálható feladat teljesítésétől várja a globális környezeti kihívásokra adott választ, hanem sok apró, a mindennapokban érvényesített elv tudatos érvényesítésétől.

 

Mit tehetünk mi, építészek, lakberendezők, kereskedők, dizájnerek azért, hogy lakókörnyezetünkben, otthonainkban ezek az elvek a jelenleginél is hangsúlyosabban jelenjenek meg? Mire érdemes és mire kell figyelnünk? Ezekről beszélgettünk a harmadik Design Talks rendezvényünkön szakértőinkkel: Beleznay Éva urbanista, építész, fenntarthatósági szakértővel,  Bánhidi-Kovács Anikó építésszel, a szentendrei DNS-ÉPÍTÉSZMŰTEREMből és Elek Mátéval, a GEPPETTO Belsőépítész Iroda alapítójával.

 

Éva átfogó képet adott nekünk a környezeti hatás csökkentés lehetőségeiről, a nemzetközi minősítő rendszerekről, a körkörös stratégiáról és az ember-környezet viszonyáról. Anikó többek között hangsúlyozta a fenntarthatóság, mint gondolkodásmód, szemlélet fontosságát, amely az egész tervezési folyamatot át kell, hogy hassa. Kezdve onnan, hogy mi áll rendelkezésre, azt hogyan használjuk; hogyan bánunk a bontott anyagokkal, növényzettel, terepviszonyokkal, helyi alapanyagokkal, munkaerővel. Azt, hogy mit építünk, valóban az igényeknek megfelelő-e, szükséges-e vagy csak „trendi” Hangsúlyozta továbbá az átszellőzés, árnyékolás, szoláris nyereség építészeti eszközökkel, ne gépekkel történő elérését. Végül pedig felhívta a figyelmet a „környezeti nevelés” fontosságára; nemcsak a használónak építünk, hanem a „nézőnek” is és a közterület- magánterület közötti határvonalak (utcafront, kerítések), a kertkapcsolat, az átmeneti- és közösségi terek mentális szociális hatását emelte ki. Máté a belsőépítészeti elemek, térfunkciók alapos átgondolásában, a vevői igények pontos feltárásában látja a hosszú távon is élhető, környezettudatos belső terek kulcsát.

 

Beleznay Éva előadásának pdf-je itt letölthető.

 

 

Köszönjük előadóinknak és a résztvevőinknek, hogy velünk tartottak. Fontos témáról beszélgettünk, végtelenül örülünk, hogy ennyire sokan gondolkoznak hozzánk hasonlóan.